Tamásfalvi Hanna (2001 - ):
Gyémánt Mikulás
Pirospozsgás arccal jössz el hozzám
Nem zavar a hideg, a havazás
A rénszarvasok fürge szánján
Ahonnét mindent belátsz:
Tudod szívem titkos vágyát,
És elhozod hiányzó ajándékát.
Fehér hópelyhekkel érkezel
Csillámporral kevered be,
Fénylő arannyá teszed a légteret
Nagyszakálladat mosolyod tartja
Életkedved új erőt ad
Gyermeknek, felnőttnek, a világnak.
Zöld fenyőfa, sok-sok dísszel
Pattogó, parázsló kemence mellett,
De üres a szoba, amíg Te
Nem kúszol be a kéményen.
Mikulás, Mikulás gyere!
Minden családban ott a helyed!
Szürke hétköznapokban
Az emléked velem marad
Ott lesz a tudatomban
Az a dicső nap,
Amikor a Mikulás meglátogatta
A gyermeket, aki voltam.
Hiszen minden zöld gyümölcsből
Érett lesz egyszer.
Ugyanígy az emberből:
Felnőtt lesz idővel
Az emlékekből szőtt
Köntösben mesél majd gyermekének.
Rózsaszín tekintetek
Álmokban élő szemek
Találkoznak majd enyémmel,
Ha megemlítem nevedet:
Hogy, hogy szerettél engem,
Mosolyoddal decemberben.
Gyémánt Mikulás
Mindig eljött hozzánk,
De fenyítőpálcáját
A küszöbre hagyta rá
Engem nem dorgált, bár
Nem érdemeltem glóriát.
Majd jön a sárga fény
Új ének, újév
Lassan búcsúzik a tél,
De a Mikulás arcképét
Szívem őrzi becsként,
Mint egy térkép:
Út vissza a gyermekkorba
A legszebb napokba
Amikor a jég sem volt probléma
Gyémántnak láttam
A vizet megfagyva alattam
Elneveztem Mikulásnak.
Gyémánt Mikulás!
Tavasz, tél, ősz vagy nyár
Látlak a holdfény pajzsán
Kincsed szórod hozzánk puhán
A pázsiton játszik az árny,
Mint az égen a Gyémánt Mikulás!
Gyémánt Mikulás
Pirospozsgás arccal jössz el hozzám
Nem zavar a hideg, a havazás
A rénszarvasok fürge szánján
Ahonnét mindent belátsz:
Tudod szívem titkos vágyát,
És elhozod hiányzó ajándékát.
Fehér hópelyhekkel érkezel
Csillámporral kevered be,
Fénylő arannyá teszed a légteret
Nagyszakálladat mosolyod tartja
Életkedved új erőt ad
Gyermeknek, felnőttnek, a világnak.
Zöld fenyőfa, sok-sok dísszel
Pattogó, parázsló kemence mellett,
De üres a szoba, amíg Te
Nem kúszol be a kéményen.
Mikulás, Mikulás gyere!
Minden családban ott a helyed!
Szürke hétköznapokban
Az emléked velem marad
Ott lesz a tudatomban
Az a dicső nap,
Amikor a Mikulás meglátogatta
A gyermeket, aki voltam.
Hiszen minden zöld gyümölcsből
Érett lesz egyszer.
Ugyanígy az emberből:
Felnőtt lesz idővel
Az emlékekből szőtt
Köntösben mesél majd gyermekének.
Rózsaszín tekintetek
Álmokban élő szemek
Találkoznak majd enyémmel,
Ha megemlítem nevedet:
Hogy, hogy szerettél engem,
Mosolyoddal decemberben.
Gyémánt Mikulás
Mindig eljött hozzánk,
De fenyítőpálcáját
A küszöbre hagyta rá
Engem nem dorgált, bár
Nem érdemeltem glóriát.
Majd jön a sárga fény
Új ének, újév
Lassan búcsúzik a tél,
De a Mikulás arcképét
Szívem őrzi becsként,
Mint egy térkép:
Út vissza a gyermekkorba
A legszebb napokba
Amikor a jég sem volt probléma
Gyémántnak láttam
A vizet megfagyva alattam
Elneveztem Mikulásnak.
Gyémánt Mikulás!
Tavasz, tél, ősz vagy nyár
Látlak a holdfény pajzsán
Kincsed szórod hozzánk puhán
A pázsiton játszik az árny,
Mint az égen a Gyémánt Mikulás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése