N A P - F É N Y - H I M N U S Z
Ha jártál már zöld mezőben s megleshetted öreg Napunk hajnalát,
Ha láttál már napkeltekor harmatcseppel himbálózó gabonát,
Ha szívtad már telt tüdővel anyaföldünk émelyítő illatát,
Ha hallottad a madarak fényt köszöntő, örömittas dallamát,
Ugye tudod és elhiszed, a lelkedet a Természet Templomának adtad át;
Ugye hiszed és már tudod, ezt a csodát semmi kincsért nem adnád.
Élővilág éltetője, életünknek kísérője, örökfényű Csillagunk!
Mintha látnád: rendszeredben, vonzásodban más bolygókkal osztozunk;
De hol élet keletkezett, növényvilág megszületett, azok csupán mi vagyunk!
Mintha tudnád: irgalmatlan távolságból fotonjaid érkezésére vágyunk;
Forgást adtál kék bolygónknak, hogy legyen szép éjjelünk és nappalunk,
S keringésünk biztosítja, hogy legyen négy csodálatos évszakunk.
Isteni fény, sötétűző örök sugár, hajnal s alkony, Világ Világossága
Égnek kékje, földnek zöldje, szivárványok alkotója, színözönök világa
A természet éltetője, fény és árnyék teremtője, mind megkapod, nincs ára
És ha fázol, tüzet rakhatsz, családodnak meleget adsz, nincs szükség a subára.
Éltető fény, kellő meleg – féltve vigyázd! – ez legyen hát Naprendszerünk Királya;
Ha tehetném, felíratnám minden ember HAZÁjának és HÁZÁnak falára!
2015. júliusában, a FÉNY Nemzetközi Évében Palágyi András
(Megjelent a Gabonakutató Híradó és az Agrofórum
2016. 1. számában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése