Közelítések a Nagyarcú Kun Legényhez
A pronyó arisztokraták
A.E. Emlékére
Bukott nemesek vagyunk mi mindannyian!
(armálisunk vagy zug-kutyabőrünk van,
de mégis: régente mi voltunk az elit!)
(vagy legalábbis valamelyik ősünk,
szép- vagy éppen csúnyább öregapukánk)
Közben plebejus pénzemberek számolják
a dohányt és a kamatokat hozzá.
(a kutyabőrünkre ők zsírosodnak)
Ráadásul: elvárják a tiszteletet!
Bennünk meg dühöng a kisúri öntudat!...
(mintha mi is Julius Caesar vagy
Esterházy Pál herceg rokonai
lennénk – csak épp: le vagyunk gatyásodva)
Hiába nézzük le a plebs pénzeseit,
mindenütt ők diktálnak, minden helyen:
ez az újgizda pénzeskancsók klubja!
Marad a nosztalgia az elveszett
– soha nem látott – régi udvarház után...
(a romos udvarház „utolsó utáni”
gazdái lettünk, bensőnkben él a kastély)
Kevercsként kevereg gyakran a kültelki
argó morálja és az etikátlan
etikett bő, eltakaró lebernyege!
S persze: néha fel is robban a „koktél”!
Akkor aztán: áll a bál kívül-belül!...
(főleg mikor tartósan fölülkerül
a kültelki stíl és a vulgármorális
brutálmentalitás argószövege)
„MI A KURVAANYÁD VAN, HE?!” – zörren bele
a megvető csendbe a visszatámadó
brutálmorális „filozófiai”
kérdés (vagyis: mi a problémád velem?)
De így meg gyakran a zsaru száll reád
(„mi az? mi az? valami garázdaság?”
– érdeklődik tettetett nyájassággal),
s eljuttok néha a bíróságig is...
Ezek a „játszmák” is csak rontják el a
közérzetet a székesfővárosban!
Ki kellene már nézni valamerre
„külföldi tanulmányútra” (tán örökre)!...
2013
____________________________________________
Ady Jimi?
Egy Martin Scorsese-filmre egy Ady-jubileum kapcsán
„Hát maga megbolondult,
Hát maga megbolondult,
Hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?”
(Karinthy: Így írtok ti)
Dupla Jimi is mindent kétszer mondott:
„Megöltem a köcsögöt! Megöltem a
köcsögöt, he!” mondta egy sikeres
akció után a kocsmában a
whiskey-je mellett, nagyot vigyorogva.
Neki is hat ujja volt bal kezén,
de a több ujj nagy része csonka volt.
Csak nehezen tanult meg bal kézzel is
rendesen lőni – sokat izzadt szegény!...
„Próféta volt a saját krimójában!”
– szólt Fenegyerek Teddy emlékezve
rá... Egy Messiás a „csikágóban”?
De kinek az inkarnációja?
Ki az a keleti poéta-vátesz?
Hogy került nyugati testbe lelke?
Ha ugyan az övé került és oda...
Teddy székely mamája felismerte!
(Végül ő is Messiásként halt meg,
ír kocsma-maffiózó Messiásként:
szitává lőtték a járdán kedvenc
krimója előtt egy téli hajnalon.
Reggelre SZOBORRÁ fagyott a teste.)
2012
____________________________________________
Ady a páholyban tűnődik, 1911
Demagóg és Zsinagóg fia volnék?
Azért, hogy beléptem a Martinovics
Páholyba – mert TISZA ellen ezt láttam
egyedül járható útnak csupán?!
Félek a „csóvás embertől” nagyon:
Háborúba visz minket, ha hagyom!...
Nem az égi tűz csiholója ő,
hanem pusztító pernye terítője!
E radikál-kör elszántsága vonz
– bár félő, hogy ők a „túloldali
csóvások” a háborúból kinövő
forradalmukkal!... Elválik, hogy lesz.
Bár van köztük néhány jámbor reformer,
ki nem is sejti, hogy „reformja” bomlás
és káosz melegágya – ők talán
még veszélyesebbek, mint a csóvások!...
(Drága Martinovics Náci bácsi!
Vajon JÓ is kisül majd a páholyból,
ami rólad neveztetett el éppen?
Vagy ez is Akna az Épület alatt?)
2011
_________________________________________________
Poszt-poszt Ady
(paródiaízű palimpszeszt)
Bodor Béla emlékére
Szabad-e Dévény(újfalu)nál
belőnöm, új időknek újabb
és újabb gépkarabélyival?
Vagy maradjak dalárdás Vazul?
(habár a dalárda már nem szól
akkorát, mint régente, hajdanán
– ZBOROVKA hangzik, nem a KOBOZ!
„bamba társak” lövésre figyelnek)
A „poszt-poszt Messiások” már inkább
lövészklubban vagy kendóegyletben
gyakorolnak pisztollyal vagy karddal...
– STUKKER MAN „megeszi” Bús Bocskorost?!
2010
________________________________________________
Túl a váteszkoron
Már nehány héttel idősebb vagyok,
mint Ady Bandi Nagyúr mikor
megtére a „rokonához” és
leadá az kulcsot a mennyei
ruhatárba'... – „kicsúsztam” már a
váteszkorból, eddig kellett volna
„izmozni” valahogy hadak élin!...
Ha politikus lennék, tán még
esélyem lenne egy lemészárló
szenátusi ülésre vagy épp
egy Moneda-palotára* tán!...
Esetleg a bari-kádokon
vagy egy bariarcú kislányban
meghalni? – ez már túl idilli!...
Marad a betegség, a baleset:
valami aszaló kór vagy éppen
részeges alátámolygás egy
„híresség” autócsodájának...
Esetleg „véletlen” meghalni
valami bukott széplány használt
bájain – utóbbi már „szerencse”!...
Ámbár – ha peched van – börtön
vagy diliházi vegetálás
juthat (dőre reménnyel, hogy „mártír”
leszel valaha, valakik előtt)...
Utóbbi végképp a „békasegge”-
perspektíva!... – de hát mérsékelten
ismeretlen költő nem választhat!
(Eszi, nem eszi – ez a kínálat!)
*Moneda-palota: 1973. IX. 11.-én e palota romjai alatt ölték meg
Allende elnököt Chilében.
2009
________________________________________________
A.E. és O.G.* találkozásai Párisban, 1908
Nagyálmú Bandi és Bolond Gábor
– évek múltán itt találkozik:
a Tuileriák kertjében,
két elbűvölt keleti magyar a
pezsgőhabos párisi nyárban!...
A társaságból ők szinte csak
egymással beszélgettek végig,
még este is, a magyar kocsmában!
(mi már magyar krimót nem leltünk
95 évvel utóbb, arab éttermet
viszont igen, új egzotikum:
tunéziai kaja nyugaton!)
hinnénk, hogy Gábor és Bandi az
irodalomról cseréltek eszmét
(Nyugat, Holnap-antológia, etc.)...
fenét! pezsgőkről, nőkről folyt a szó!...
persze francia nőkről főleg,
nem pedig a honi leányzókról!...
Az irodalmat csak szőrmentén
említék... Igazából csupán
augusztusban, a Gáborékat
búcsúztató estén oldódtak
kicsit e téren a gátlások
a kocsmában, majd az éjszakában.
Bandi megállt a Szajnánál és
kiálta: „Ez a folyóm s a hazám!”
Gábor veti ellene: „Te is
az Érnél születtél, a pusztában!”
De azért a Szajna-parton ő is
táncolt egyet, mielőtt hazament
volna Debrecen mellé, a kis
parasztházba „auf dem Pusta”.**
Bandi kintmaradt Párisban és
itthon irodalmi vezér lett...
Gábor pedig lassan, de biztosan
porosodott meg a kollégyom
könyvtárában – műveit már akkor
alig olvasta valaki is!...
Naná, hogy összeveszett Bandival,
kiről öregen tanulmányt írt...
(minek jöttél haza, Bolond Gábor?
bánkódni kül-debreceni sztyeppén?)
*O.G.: Oláh Gábor (1881-1942) költő, író és könyvtáros.
**Auf dem Pusta: utalás N. Lenau hasonló című művére.
2008
______________________________________________
Az utolsó asug*
Ady Endre emlékének
Felnyíltak kapui romlásnak, búnak és bajnak!
Pusztuló várromokon járkálsz, s lantod húrjai sírnak...
Lant, koboz és dombra** – mind romlást jövendölnek!
A haboskávés Utó-Bizánc bomlik, sasok letöretnek.
Megtöretett Haza Anya csonkán vergődött ki
a sasos romok alól – így lett már a halálos ágyad.
Te lettél a Nagy Pusztai Törzs utolsó asugja!
(halálod után végképp kis néppé lett zsugorítva)
Te még járhattad „udvari népeddel” „szállásaidat”
(kocsmákat, kávéházakat, szalonokat, klubokat),
asztalfőn trónolva és hallgatva tósztokat!...
(poéta „utódaid” legföljebb asztal szélire fértek)
Ha lerobbantál, szanatórium is kijárt neked
(nem úgy, mint a mai csóró poéta „utódoknak”)...
Szellemi kastélyt emeltél bús verseidből kóbor
gyepűsödő-szélbevesző sztyeppés pusztáink fölé.
(S ez a kastély áll, még ha te bele is rokkantál
szellemi betonozás keserű harcaiba!)
(E monumentum mára már megkerülhetetlen
– rajta vezetnek át még a külön ösvények is.)
*asug (ésik): szent dalnok, törzsi bárd, regős. Az egyik
utolsó kazah asug Dzsámbul Dzsalabajev (1857-1958) volt.
**dombra: keleti húros hangszer
2019
____________________________________________
Szent falum az Arzén-háromszögben?
(Sz.M. Monológja, 1929 vége)
Tiszakürt, Tiszakürt, én kis falum:
hol annyit szaladgáltam kisfiúként
nyári napsütésben a Tisza-parton!
Hol azt hittem: csak szeretet van itten
minden egyszerű falusi szívben!...
(Régen jártam arra már – így dalaim
„szent helyként” eszményíték szülőhelyem)
Most meg kiderült, hogy „ezüstérmes
hely” az Arzén-háromszögben! Vagyis,
itt mérgezték meg a második legtöbb
embert a helyi arzénes nénik.
Volt-e a régi Idilli Közösség?!
Vagy csupán én képzelém el, magamban?
AVAGY: PÁR ÉV ALATT MINDEN MEGVÁLTOZOTT?
Talán: EZ A FALU MÁR NEM AZ A FALU?!
Jött a modern vegyszer (eredetileg
„rovarirtónak” a legyek ellen),
majd a háború, a revolúciók,
utána a román hadak és a
kontra-revolúció a nyomukban...
Vajon felfordult MINDEN, ezektől?
S már semmi sem az, mi régi időkben?
(Az „erkölcs” és a „tiszta hit” már rég nincs?
Fantomokról írtam a dalaimban?
S „romlatlan népem” már rég ELROMLOTT?)
(A tébolyult Bandinak* lett igaza:
halál bábái közt elvész gyerekünk?)
(Van-é még innen kiút valamerre?)
*tébolyult Bandi: Ady Endre (1877-1919) költő
2013
A hiányzó vers
Ady Endre utolsó versére
Még egy vers hiányzott a végéről
– talán a betegség és a halál
akadályozott csupán meg benne –,
hogy megírjad a Vesztesek Dalát!
Az „üdvözölt győző” után végre
a megszállt területekről futók,
maradékaikkal hurcolkodók,
a vagonlakóvá válók tömegét
kellett volna igazán mutatnod!...
Akikre rázuhant a Monarchia
oszló teteme és nyomorékká
vagy éppen holttá nyomta szét őket!
Akik jöttek mindenhonnan riadtan
Brassótól Szakolcáig, Fiumétól
Munkácsig – a háborús szél kit honnan
sodort... Róluk nem ejtettél már szót.
2011
_________________________________________
A Nagyarcú Kun Legény
(Ady-arc és a határok)
Nagy méla szemek
és az ívelt bozontos szemöldök
(szőrös határvonal az arcon):
kerek Nagy-Magyarország Arc
erős-karakteres vonásokkal...
(esik szét az arc – esik szét az ország)
Új ráncok az új határok,
töpörödő arc s töpörödő terület!
(leesik az arc, elvesznek a földek
– halotti maszk és trianoni terület)
(zsugorodó ország, csak a temető
és a búcsúszertartás monument;
temetni tudunk, csupán élni nem!)
(trianonok és párizsok árnyékán,
a romok fölött egy Ady-oltár*
– bronzba-márványba mentjük halandó húst)
Utolsó Legény a Gáton a Srác!
– utána már csak frusztrált poéták jőnek
(vaskori zombik, aranykor múltán);
határok-szögesdrótok emelkednek
a feldarabolt Kárpát-medencében...
Csak az Ady-ikonarc maradt egyben:
nagy méla szemek
és az ívelt bozontos szemöldök...
(s megszólal a fekete zongora, még egyszer)
*Ady-oltár: Melocco Miklós szoborkompozíciója
2019
_______________________________________________
adys haiku
eltévedt lovas
ónádasban s erdőben
keresi az Ért
2019
______________________________________
A meghívott Halál
Kollázs A.E. verseiből
Fusson, akinek nincs bora,
ez a fekete zongora!
S ne tapossatok rajta nagyon,
ne tiporjatok rajta nagyon...
De: cigánynépek langyszívű sihederje,
verje csak verje verje verje!
Habár százszor Messiások
a Magyar Messiások...
Már vénülő kezemmel fogom meg
a kezedet, míg el nem jő minden
haláloknak legkülönbike:
a meghívott Halál (pór kicsi
halálok helyett az igazi).
S én vén diák menetelek a
halottak élén, nehogy lekéssem
az utolsó hajókat!
2019
____________________________________________
Komp(ót)ság?
A.E. emlékére
Komp vagy kompót ez az ország?
Hányódó komp vagy kissé zagyvált
kompót (Molotov-coctail talán?)?
Húsz évig whisky-vel locsolták,
mostanság vodkát s rizspáleszt
csepegtetnek a boros és
gyümölcsös-kevertes alapba...
– „reformálják” így a koktélt?
(felöntik avagy „ütősebbé”
teszik az „ungarische kompót”
aromáját vajon a séfek?
– vagy épp: végképp túlvariáltuk?)
2015
__________________________________________
Kiscsukák és nagycsukák
(a női szakasz)
A kiscsukák is harapnak azért,
de a nagycsukák akadnak beléd
– azok szájából nem tudsz szabadulni
(hajdani héjanászok emléke)!
Legyen elég kiscsuka egy nagycsuka
mellett – hozzájuk lehet kalandozni...
„Mindennapi kiscsukámat add meg
nékem ma, s bocsásd meg a vétkeimet!”
Ha a „betevő” kiscsuka megvan,
már megérte felkelni, jó a nap!
(Már ha bírsz még a kiscsukával mit
kezdeni, öregedő trubadúr.)
(kávéháztól szanatóriumig
úsznak utánad kedvenc csukáid
– zombivá esznek lassan ajkaik,
ha nem vigyázol, poéta-király)
2019
Marczinka Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése