Szilágyi Irén:
Őrjöngj ez csak az éned,
vágyad tombol s tehetetlenséged.
Tüzében izzó vulkánként rejlik ereje,
szomját a víz sem oltaná el sosem!
Őrjöngj, mert van miért
kialvatlan parazsam volt tiéd.
Nem erőlködöm, mert ha volt is erőm
elfogyott, s nem hagyott utánad
fájó múltat sok romot!
Őrjöngj, mert hajunk ősz, s kezünk remeg,
Kacagva hullajtunk fájó könnyeket.
Hibás volt múltunk a jelen már nem mereng,
Tehetetlen jelenen nem bólint már igent!
Szilágyi Irén saját verse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése