Lelkes Miklós: Őszinte vendéglátás
- Hát eljöttetek?! Nem mondom, hogy ne gyertek be, mert úgyis bepofátlankodtok, csekély kultúrszinteteken még a mondást sem ismeritek: "Hívatlan vendégnek ajtó mögött a helye."
- Az a mondás nem írja elő, hogy az ajtó melyik oldalán. Mi a belső oldalt választjuk!
- Nem mondom, hogy üljetek le, mert úgyis letehénkedtek arra a díványra, azután várhatom amíg felálltok...
- Ezt jól látod, ha mást nem is. Nem kérdezzük mivel kínálsz meg bennünket, mert képes vagy és áthozatsz ebédet abból a tizedrangú vendéglőből, ahol az a borzalmas, huszadrangú szakács... Nem akarunk terhedre lenni, hűtsd le magad! Inkább hűtőszekrényetek szabadítjuk meg a felesleges tehertől. Ez a füstölt nyelv nem rossz...
- No tömjétek begyetek, úgysem tudom megakadályozni. Közben járjon lepénylesőtök is, meséljetek, ezúttal az igazat, azok a primitív hazugságok a plebsnek valók. Az bevesz mindent, akár ti most azt a pástétomot... Lopkodtok még a közvagyonból?
- Mi nem nevezzük azt lopkodásnak, hanem a haza érdekében való magánvállalkozásunk magánkétkézzel való megtámogatásának. Mondtam is múltkor felségemnek, - ugye, Éva? - amikor rólad beszéltünk: az az ügyefogyott becsületlovag, az lerongyolódott donkihóté, egy gémkapcsot sem tulajdonítana el máséból, míg mi potom áron szereztünk egy darut az egyenlőtlenségi közversenytelentárgyaláson... Szóval, jót röhögtünk a te merev elveiden. Mire jutsz velük ezen a Liberálmagyarországon, ahol már az ima is más, mint régen? Ez a pástétom nem mérgezett?! Maholnap te leszel hazánkban az egyetlen becsületes ember, az utolsó...
- Nem viszontdícséretül mondom, de te is egy utolsó vagy, csak, sajnos, sok van hozzád hasonló utolsó, és egyre több! A pástétom egyébként nem mérgezett, arra egyrészt nem volt időm, nem tudtam, hogy beállítotok, másrészt nincs is pénzem méregre. Feleségem azért nincs itthon, mert még dolgozik...
- Észrevettük, de nem hiányoljuk. Tény, hogy igen csinos, de túlságosan monogám, akár apácának is elmehetne. Mit eszik rajtad? Ismerünk: se pénzed, se lopkodási szakértelmed, csak tanítasz, tanítasz, és olyan szamár vagy, hogy még félre sem lépsz, soha!
- Hát, igaz, ami igaz, ez így van. Nem viszontbókként mondom, ne értsd félre, nejed, aki éppen azt a sonkászsemlét tömi szájába, jó bőr, csak egy kicsit sokan használják a bőrét. Különben most melyik haszonpártért lelkesedtek?
- Azért, amelyik felvirágoztatja a hazát, ha a hazának lesz türelme kivárni. Persze, előbb a mi palotácskánkat kell felvirágoztatnia, mert az a luxusadó bevert nekünk, de nem annyival, mint amennyivel mi vertük át az Adóhivatalt. Jut is, marad is, és, ha nem elég - markolunk hozzá! Különben arra a tenger sok könyvre esett a tekintetem... Voltaire... Mi a fenének neked az a cinikus, istentagadó hülye? Ókori bölcselők...No azokról is megvan a véleményem! Az a szerencsétlen Petőfi, aki csak elesni tudott abban a kukoricásban... Bezzeg a nagybátyám nem hagyta, hogy ővele kikukoricázzanak, ő kukoricázott ki másokkal: megszerzett azon a csalafinta árverésen kukoricásból... hány holdat is, Éva?!
- Megértem, hogy neked nem tetszenek a könyveim, de annyit azért kénytelen vagyok megjegyezni: nagybátyád, az a műveletlen, földjét se művelő traktorosludasmatyi-milliomos, nehogy még egyszer feljöjjön e fővárosi tájra társaival, itt forgalmidugózni, europénzt aratni! Ha annyira nem tud megélni vidéken, emeletes luxusházikójában, akkor jöjjön fel dolgozni, Pestre, gyárba, de traktora nélkül! Volt már ilyesmire példa a hazai történelemben...
- Te csak ne bántsd az én nagybátyám, nem keres az többet havonta két-három milliónál, de forintban, - és mit ér ma egy forint? No most iszunk! Ne csodálkozz, amíg te kivitted az üres tálat a konyhába, addig mi kinyitottuk az italszekrényed, ezzel a mindentudó kulcsocskánkkal. Ez az úr igazi veres, nem rózsaszínecske, igyunk hát vörösborából, Évácskám, tündérkém!
- Igyatok, nem tudom megakadályozni, de, ha romaútra megy az ital, ne cigánykodjatok, óbégassatok, látványjajgassatok! Egyébként jól mondtad, Évácskád tényleg kém, no meg tündér is, ha nem is jótündér, csak jó bőr rossztündér. Különben, Évácskán kívül, kivel élsz mostanában, azaz, pontosabban, kikkel? Sokba kerülnek?
- Erre a kérdésre nem felek, mert adatvédelmi törvény is van már dicső Demokratahazánkban! Meg adatbiztos. Biztos adat, igaz, szinte semmiről sincsen, - miért legyen hát éppen erről?
- No jó. Úgyis tudom a választ, csak kíváncsi voltam mit fogsz füllenteni. Úgy látom, már hazafelé készülődtök.
- Ördögöd van, azaz, ha puritán lakásodon végignézek, látom: nincsen, de azért eltaláltad, ördög nélkül is! Be kell néznünk Kanál Pistához is, tudod, ahhoz a minden lében kanálmagyarhoz, akit szintén utálsz. Viszünk neki ajándékba levet, háromfélét is: pirosat, fehéret, zöldet. Ja, meg sárgát is! Majd kiválasztja, hogy most melyikben, melyekben kíván kanálkodni.
- No örülök, hogy mentek. Neked, Éva, jó bőröcske, szépségkozmetikumocskacsodácska, puszi, jobbról-balról! Férjecskédnek is adnék jobbról-balról, de fáj a lábam. Majd imádkozom a Jóistenhez, hogy legközelebb máshová irányítson Benneteket... Csodálkoztok? Engem, ezügyben, talán meghallgat a Jóisten, mert jól ismer már titeket, no meg, ha Isten szeme mindent lát... Ne a liften menjetek le, hanem a lépcsőn, ott nagyobb a kockázat fizikai bukásotokra, meglévő erkölcsi bukástok mellé!
