A hősök
Én csak némán állok
a harcnak mezején,
hol már elhunytak
emberek, hol
meghalt a remény.
Hol dörrent az ágyú,
hol összecsaptak
kardok. Hol volt, aki
meg maradt s ki vallott
kudarcot.
S kinek vérét ontották
csupán egy perc alatt.
S ki ennyit sem ért fel csupán
csak úgy akart.
Csak fájdalmak kiáltása
hangzót el szüntelen.
Ágyúk zúdulva a földre
oly hirtelen.
S ki épp csak futott
e harcnak mezején.
Ki kemény volt ugyan
túl, fiatal, de legény.
Már ö is és még
ki tudja hányan.
Éltek a hazánkért
meg halva bátran.
Védve a népet,
s országunkat,
mert ki ontót vérük
csupán értünk folytak.
Szilágyi Irén saját verse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése