Marczinka Csaba: 15 év Anyám halálának évfordulójára

Marczinka Csaba:

15 év

Anyám halálának évfordulójára





tizenöt év adatott végső

haladékként, hogy felnőhess...

(volt is talán némi esélyed)

– de: GYEREK MARADTÁL VÉGKÉPP!





(habár: nehéz egy Oroszlánnak

épp a Vízöntő-korszakban!)





(ugyanakkor az a furcsa,

hogy Vízöntő-csajok legparábbak)





MINDENT ÁTITAT A NAGY PARA!





minden ellened fordul, amit

elkezdesz vagy tartósan próbálsz...

– ítélkezni akarnak fölötted

arcoskodó senkik és para-macák!

(te pedig hiába válaszolsz korrekt

mosollyal, nekik ez „agresszivitás”)

az ŐSZINTE SZÓTÓL nagyon félnek,

így paráikat pofádra projektálják...





(céltábla lesz a burád, te magad

pedig kinevezett közellenség)





para-lányokkal és sznob fiúkkal

próbálod megértetni, amit akarsz

(próbálsz valakivel zöldágra vergődni,

hisz zavar a süket csend magad körül)






néha vidékre menekülsz a zűrös

fővárosból, megértést és nyugalmat

keresve – vagy legalább ELLAZULÁST

valami nosztalgiabuliban!...





(este aztán mindig a kocsmában

kötsz ki pár haverral vagy magányosan)

(utolér itt is a magány és para,

hiába új társaság és táncház!)






(pedig próbáltál menekülni a

„nyugis idillbe” Balaton-felvidékre)






(vonzott valami varázs Káli-medence

és az ottani dombok s mezők fele)





(habár a megállóban aludtál sajna,

mert egyik hölgy sátra sem nyílt meg előtted)





Szerelmet keresel vagy inkább koldulsz:

valójában ábrándokat kergetsz

– hinnéd, hogy te vagy a „mester”, s megleled

majd utad végén a „Margaritád”!...





(lehet: ez az utolsó, reálisnak

látszó, használható elbeszélésed?)






(ELKÉPZELT ÉLETTÉ válnak az emlékképek

– hátha ma vagy holnap az lesz „igazi”)





már lassan csak az álmaidban élsz...

– tán ez már ÁTJÁRÓ a Túlvilágra?

(szinte be kéne feküdnöd már anyád

mellé hamarosan a rideg kriptába!)





BETELIK AZ IDŐ, LEZÁRUL A CIKUS.

(jön-é még új korszak vagy csupán túlvilág?

immár csak a temetőbe lesz utad,

avagy lesz – haladékként – „lassú alkonyat”?)