Keresés ebben a blogban

2020. május 2., szombat

Marczinka Csaba: Csehovos versek

Marczinka Csaba

Csehovos





megyünk még majd Moszkvába
(egyszer biztosan elmegyünk)
– ha máskor nem: következő
életünkben vagy álmunkban!

egyszer Moszkvában lányokkal
– Alina, Nágya s Alisza –
(valamikor egyszer együtt,
ha előbb nem, sohanapján)

de ÁLMODNI oly jó róla...
(közben meg dekkolsz a pusztán
egy kisvárosban vagy tanyán
– idáig bírtál eljutni)

Csajkovszkijon és Schuberten
andalodunk romantikus
félálomba (nosztalgia
egy „sosemvolt múlt” után?)

(az igazi múlt az át nem
élt, a csak ELKÉPZELT MÚLT
– az már nem romolhat el!)
„Átalszunk” majd jobb jövőbe?

2019 december




_________________________________



Jönnek a keleti lányok (neten)...



ír Olga, Alina, Alexandra
(mind ábrándos-érzelmes e-mail
– kis „virtuális szex” a semmiben):
lesz-e legalább Találkozás?



vagy:maradnak virtuál-fantáziák?
(addig fantáziálsz, míg lemerülsz
– nem marad „lekvár” az akcióra!)
egyelőre nincs „kilövési helyzet”!...


(de lesz még egyáltalán valaha?
avagy véglegesül az Ábránd-Család?
– ha fel nem robbantják a reáliák)


így tűnődsz mailek s lányarcok felett
igazi „Love Storyn” ábrándozva...
– habár befizetnél már egy „numerára”!


(hátha messzi Alinát feledtet
egy kéznél levő „készséges” Natasa?)

2020 január




___________________________________




Isztambulba vagy Bizáncba?



Isztambul vágyom nálad randevúzni...
Ámde: be vagy a Héttoronyba zárva!
Melyik izgat: régi város vagy mai?
Isztambulba jöttél vagy Bizáncba?


Hagia Sophiát vagy a Kék Mecsetet?
Vagy tán mind a kettőt látni akarod?
Ó- és újvárost egyszerre keresed!
Merre fordul leginkább a tudatod?


Bizánc az elsüllyedt tudatalatti,
Isztambul pedig tán a „felettes én”?
Hodigitria-Anya fölött dzsámi...

Európa szélén s Ázsia csücskén
összeér kelet-európai
meg nyugat-ázsiai tudat és én!


2019 május




______________________________



Éti csiga-lét




Búvok csigaházamba mélyen,
nem akarok kilátni belőle
– tekergőzöm önmagam körül
egy szinte ivartalan létben!



A meszes páncél ápol s eltakar,
benne bújok önmagam elől
és menekülök a valóságból
egy elképzelt belső valóba...


Álmodom még egy szebb világról,
de már tenni nincs erőm érte.
Marad hát a csigalét végül,
ki tudja meddig vegetálsz benne?


2017 tavasz




________________________________




Kityezs*



mielőtt végleg kifosztanám – akár
a gondolat s emlékezés ködében
virtualice – lemerül hirtelen
valamiféle tó jege alá...


eltűnik az arc, a kép – lemerül
az alsó-aranykori holttérbe,
ahogy formalinsírba húsműemlék,
– néha villant felé kreátorelme!


de jégcsákány vagy Nap tűzlehellete
nem rántja sohasem a felszínre...
– csak valami komoly szerelemérzés
vagy tán egy sikeres újjászületés!


(bár e kettő voltaképp egyremegy)
*Kityezs: legendás orosz város, mely egy monda szerint a
Ladoga-tó jege alá merült a közeledő tatárok elől kincseivel



2001 tavasz
Marczinka Csaba








Fotó: Ingyen háttérkép





























1 megjegyzés:

  1. Olvastam verdeidet. Mindannyian álmodtunk magunknak más világot. Az álmodozás az élet megrontója. Gyere vissza a földre.

    VálaszTörlés