KUI JÁNOS:
Minden madár messze repül,
mert nem beszélnek emberül.
A szárnyaikat kitárják,
repülnek a tengeren át.
Elfáradtak, fészket raknak
egész éjjel nem alszanak.
Sietnek, hogy fészkūk legyen,
a madárpár abban pihen
Nem látnak ott embereket,
beszélik a madár nyelvet.
Eljönnek majd látogatni,
s emberül fognak beszélni.
Ártatlanok a madárkák,.
a nyelvüket ápolgatják.
Nem hagyják el, mint az ember,
kinek saját nyelve nem kell.
Madárkáim, gyertek vissza,
tiétek is ez a haza.
Megosztottuk nagyon régen,
gyertek haza véglegesen!
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése